PETŐ ISTVÁN
Pető István festő
„Je ne suis qu’un peintre-graveur. / Én csak egy festő-rézkarcoló vagyok.” – hangzik Pető István egyszerűnek tűnő ars poeticája. Azonban, ha jobban megvizsgáljuk e mondatot, nyilvánvalóvá válik, hogy önmaga identitását meghatározó állásfoglalása mély rétegeket tár fel személyiségéről és egész művészi világképéről.
Ugyanis a „művész” titulust tudatosan megtagadja magától, nem kíván azonosulni, sem közös platformara helyezkedni a 21. századra többször és radikálisan megváltozott „művész” fogalommal. Azt is elárulja, hogy praxisában a festészet és a grafika szoros szimbiózisban, egymást feltételezve és kiegészítve van jelen. Műveinek sorát végignézte pedig pontosan felmérhetjük vállalkozásának lényegét, amely monomániásan ugyanazt a helyzetet vizsgálja; hogyan lép teremtő dialógusba a matéria és az alkotó.
Hogyan hozható létre a képen a tökéletes egyensúly állapota? Pető művészete tehát nem egy történetet mesél el, hanem azt az utat mutatja be, amelynek Esterházy Pétert idézve a „Rend, ritmus, egység. Építkezés. Struktúra, struktúra, struktúra.” megtalálását tűzi ki céljául. Pető életének és művészetének alakulása éppen arról mesél, hogy hogyan lelte meg végső alkotói célját az ahhoz vezető útban.
Részlet Szabó Noémi tanulmányából.
Pető István festő- és grafikusművész 1955-ben született Mezőkövesden. Művészeti tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán kezdte, majd a párizsi École des Beaux-Arts-on folytatta. 1984-ben költözött Párizsba, 38 éve Saint-Denisben lévő műtermében él és alkot. 1987 óta a Maison des Artistes tagja. Hosszú időn keresztül oktatta különböző intézményekben a grafikatechnikai eljárásokat. 2023-tól a budapesti Várfok Galéria művésze.
