Budapest, Karinthy Szalon, 2023. szeptember 19. – október 13.
Pető István festményeiből Átfedések címen mutat be válogatást a Karinthy Szalon 2023 szeptemberében és októberében grafikáinak tavaszi, a MissionArt Galériában rendezett kiállítását követően.
„«Je ne suis qu’un peintre-graveur. / Én csak egy festő-rézkarcoló vagyok.» – hangzik Pető István egyszerűnek tűnő ars poeticája. Azonban, ha jobban megvizsgáljuk e mondatot, nyilvánvalóvá válik, hogy önmaga identitását meghatározó állásfoglalása mély rétegeket tár fel személyiségéről és egész művészi világképéről. Ugyanis a „művész” titulust tudatosan megtagadja magától, nem kíván azonosulni, sem közös platformara helyezkedni a 21. századra többször és radikálisan megváltozott „művész” fogalommal. […] Saját bevallása szerint a festés elsajátítása számára egy hosszú tapasztalati folyamat volt, míg végül a 2000-es évek elejére kialakította autonóm stiláris formanyelvét. Művészete nem látványos fordulatokkal, hanem konzekvens építkezéssel és rezdülés-szerű irányváltásokkal jellemezhető. Az alak feloldódása a festészeti felületben azonban épp az egyik leghatározottabb fordulata volt Pető művészeti alakulásának. […]
Pető tudatosan vagy tudat alatt motívumrejtő absztrakciót művel. Bár művei nem narratívak, ugyanakkor nem is absztraktok, hanem a belső személyiség jegyeit, aktuális állapotát kivetítő nonfiguratív és gesztus alapú művek, amelyek elsősorban a látott valóságból, főleg a természet formáiból indulnak ki.” – így jellemzi Szabó Noémi művészettörténész az alkotó Pető Istvánt. A művész maga pedig így vall alkotói módszeréről:
„A festményeim elkészítését egy piramis felépítéséhez szoktam hasonlítani. A piramis építéséhez kell építőanyag, kövek. Én színekkel és ecsetvonásokkal építkezem. Az első sor kövei képezik az alapot. A második sor lerakásait már az első sor meghatározza. Erre jön a harmadik réteg, és így tovább. A festés ugyanilyen. Az elsőt követő ecsetvonások már nem olyan szabadok, mert figyelembe kell venni, ami már ott van. Amikor az utolsó kő is felkerül a piramis tetejére, az építkezésnek vége. Én is egy utolsó ecsetvonással teszem teljessé a vásznat. A gond az, hogy sohasem tudhatjuk, hová kerül és milyen formát ölt ez az utolsó vonás, a piramissal ellentétben, ahol az utolsó kőnek megvan a helye, a festményen ez a hely mindig megtalálásra vár.”
A kiállítás címe a festményeken megjelenített rétegekre utal, amelyek hol nagyobb felületen, hol kalligráfiára utaló vonalakkal, írásnyomokkal jelzik egyenrangúságukat, de a rejtettség és megmutatkozás közti játékukat is.
Az Átfedések című kiállítás Pető István főként lírai absztrakcióhoz közelálló, az elmúlt tíz évben készült festményeiből válogat – többek között nagyméretű műveit, pl. diptichonjait is bemutatja –, amelyek az 1984 óta a Párizs mellettiSaint Denise-ben élő Pető István életművének kiemelkedő és lényeges részét alkotják.
Pető István Mezőkövesden született (1955), mérnöki diplomát szerzett, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola és később a párizsi École des Beaux-Arts néhány műhelyébe járt szabad hallgatóként. Művészetében és alkotói tevékenységében folyamatosan jelen van a rézmetszés és a festészet. A korábbi években több egyéni kiállítása volt Budapesten (Fiatal Művészek Klubja, 1990; Octogon terem, 1993; Francia Intézet, 1995; Dorottya Galéria, 2005) és Párizsban (Galerie Saint-Paul, 1991; Galerie Regine Deschenes, 1992; Galerie Atlantide, 1995; Galerie Katryn Boudet, 2000 és 2001). 2002-ben szerepelt a Fax’Art rendhagyó kiállításán. Művei közgyűjteményekben, Franciaországban és több országban magángyűjteményekben megtalálhatóak. Pető István a budapesti Várfok Galéria művésze.
Máthé Andrea