Fejezetek Pető István életéből II. / New Yorki tanulmányút

Egy művész életében az utazás, a tanulmányút, az új impulzusok erős megtermékenyítő hatással bírnak: egy másik ország, vagy kontinens hangulatának, múltjának és jelenének felefedezése, művészeti életének sajátosságágai, egyáltalán a környezetből fakadó benyomások összessége komoly inspirációt jelentenek. Pető István 1984-ben érkezett Budapestről Párizsba és miután hosszú évek alatt berendezkedett és beilleszkedett a francia közegbe újabb terveire is fókuszált. A 90-es évek második felében döntött úgy, hogy megvalósítja régi álmát és a kortárs művészet fővárosába, New Yorkba látogat. New York a második világháború után vált a művészek gyűjtőhelyévé, az 1970-es és 80-as évek pezsgő alternatív művészeti mozgalmai mágnesként vonzották a világ minden tájáról az alkotókat. A 90-es évek végére New York bizonyos értelemben megváltozott és elindult a „konszolidálódás” útján, sorra nyíltak az egyre nagyobb presztízsű galériák, a multikulturális szcéna elkezdett intézményesedni. Éppen emiatt New York egyre jogosabb igényt tartott a „világ művészeti fővárosa” címre. Istvánt pedig vonzotta ez a közeg, a tengerentúl élménye, a Nagy Alma semmihez sem fogható hangulata.

Az utazni vágyó művésznek három opciója van vágyai megvalósításához: a legkönnyebb út, ha egy galéria vagy művészeti pályázat finanszírozza a tanulmányutat, a legnehezebb pedig az, ha a művész önfenntartását a nappal végzett prózai munkából állja, és talán éjszaka van lehetősége a művészettel foglalkozni. István egy harmadik utat választott, amelyben társául jó barátja Paul Lévy francia vállalkozó szegődött, célja pedig az, hogy még Párizsban gyűjtse össze azt a pénzmennyiséget, ami lehetővé teszi a gondtalan és csak az alkotásra fókuszáló fél évet New Yorkban. István esetében a vállalkozás nagyon szerencsésen alakult, hiszen a feltételek nagyszerűek voltak: egy művész külföldi tanulmányútja, mint elérni kívánt cél; saját műalkotásai, mint szellemi-fizikai termék, és az ismeretségi kör, akik támogatni is kívánták őt ugyanakkor vágytak alkotásainak birtoklására. István saját műveiből nyolc csomagot állított össze: mindegyikben volt vegyesen festmény, papírmunka és grafika. Ezen csomagok ára baráti, tartalma pedig fix volt és egy kijelölt időpontban lehetett őket megvásárolni a művész műtermében.

A sors szerencsés fintora, hogy a műcsomagok már ezen időpont előtt mind gazdára találtak, a többi érdeklődő pedig végül a kijelölt időpontban teljes áron vásárolt további alkotásokat István stúdiójában. A mű legjobb helye a gyűjtőnél van, a művész pedig új inspirációkkal gazdagodva kezd egy új alkotói periódust. Pető István végül 1999-ben jutott el New Yorkban, művészetének figyelme pedig ekkortól fordult egyre határozottabban a belső kertképek irányába.