Az ÚJ MŰVÉSZET 2022. december 10-én megjelenő számában olvashatják Jankó Judit cikkét Pető István művészetéről.
Egy kis ízelítő a cikkből:
„Pető szerint nem mindig újat, hanem mindig jót, érvényeset kell alkotni. Viszont azt határozottan állítja, hogy amikor fest, nem jár semmi a fejében, nincsenek céljai az adott képpel: Mindig is úgy írtam le a festői tevékenységet, hogy az egy fizikai, kézzel végzett munka, és az intellektuális része utólag érkezik meg. Elkezdem, és amikor valami megjelenik a vásznon, egyszercsak elindul egy párbeszéd köztem és a kép között. A kezem és a fejem onnantól együttműködik. A kezem 40 év tapasztalatával, számtalan elkészült kép emlékezetével az izmokban végzi a dolgát, a fejem reagál, és igazítja a kezet, ám intellektuális célokról nem beszélhetek. Nem az a festő vagyok, aki elképzel valamit, és aztán a fejében meglévő képet hűen megfesti. A festő mestersége szerintem ott kezdődik – és lehet, hogy ott is végződik –, hogy tudja, mi a rossz. De nemcsak a végén, hanem közben is. Felismeri, hol kell beavatkozni, mi az, ami javult, ha javított rajta, és melyik az a része a képnek, ami még nem működik. Ez az egész alkotófolyamat egy kirakós játék.”
